A kávé a mai Etiópia területéről szátmazik: a harcos törzsek összetörték a kávécseresznyekét, és állati zsiradékkal keverték össze azokat. A pépet férfiak fogyasztották el, hiszen az a hagyomány szerint erőt adott a csaták során.
Lassanként a kávé a vallási rituálék részévé vált. Valóságos csodaszerként tekintettek rá, hiszen elűzte a fáradságot, felfrissítette a harcost. Ezért gyógyítók és sámánok tiszteleték a növényt. Még a legendákban is heyet kapott:
Egy történet szerint egy kecskepásztor fedezte fel a növény áldásos hatását, aki megfigyelte, hogy jószágai sokkal fürgébbek, aktívabbak lettek, miután legeltek a vad kávécseresznyékből. Kíváncsiságában maga is megkóstolta a növény termését, majd megrészegülve a hatásától végigtáncolta az éjjelt az állatokkal. Néhány sámán ezt megfigyelte, és maguk is italt kezdtek főzni a növény gyümölcséből, hogy ne csüggedjenek hosszú, éjjeli ceremóniáik során.
A másik történetben egy muszlim dervist ellenségei a sivatagba száműztek. Elkábulva a fáradságtól égi hangot hallott, mely arra utasította, egyen a közeli kávécserje terméséből. Megpróbálta a kemény kávébabokat vízben megpuhítani, és miután nem járt sikerrel, egyszerűen megitta a folyadékot. Ez energiát és hitet adott neki, hogy visszatérhessen az övéihez, és elmesélje, Allah milyen csodával ajándékozta meg őt. Természetesen nem múlasztotta el a receptet sem megosztani másokkal.